Hihetetlen szerencsém van:hazakerült egy ákcijjós Valdorf kacsa,amit logikus,hogy csakis sütni szabad.Ámde nem volt kedvem szétvágni.Lyukasan meg ne maradjon,így szedtem a jobb almákból(ősszel érik,de aránylag ehető,bár a szerkezete nem sz igazi és savanyúbb is picit a szokásosnál,amúhy Golden lesz ha megérik)és 3-at megmosva,kicsumázva héjasan lereszeltem a nagy lyukú reszelőn.
Hirtelen ötletből majdnem egy egész közepes karalábot belekockáztam és a megsózott szárnyas hasüregébe tömködtem.Nem tűztem össze,vagy varrtam meg,gondoltam ha ki akar belőle jönni valami,ám jöjjön,elfér a krumplin.Nem jött ki semmi amúgy;).A kacsát alaposan megsóztam kívülről is(és ezen művelet közben nem ejtettem a mosogatóba sem,ami engem ismerve végül is kisebb csoda.Nehéz volt a leköm ugyanis.Mármint a lelköm kacsája)és a beáztatott pataki cseréptálba tettem.Amiben nem mellesleg volt már 2 kg újkrumpli kockára vágva,némi lestyánnal keverve.A kacsát is bőszen beborogattam friss lestyánnal,és vagy 3 óra múlva meg is sült.
A hasüregbe rakott nyakat eldaraboltam és leves lett belőle,de ilyen hülyeséget nem csinálok máskor,hogy egy nyakat,egy zúzát és egy májat főzögessek kánikulában ennyi ideig...
