Először is a jobbal kezdem,hogy végre meggyógyult a masszőr,megkaptam az elő kezelést.Jól meg lettem nyomva.Túl jól is,kétszer szólnom kellett,mert nem vagyok talán túl érzékeny,de az asztal is nyögött alattam kábé.
Nem csak a titokzatos izomcsomóimat meg a borbáimat éreztem,de talán még a tüdőmet is:D.Az izomláz már 2 órán belül elkezdett kialakulni.Érdekes,a nyakamnál(ott a probléma)ez az élmény nem jelentkezett.
Masszíroztak már többször,az Sztk keretein belül is,de ennyire erősen még soha.Régen volt még tinikoromban egy férfi,állítólag nem a Józsi bácsi,hanem a Kiszli gyula vagy valaki harmadik,én valahogy mindig abban a hitben voltam hogy egy Fuszenecker nevű nálam picit fiatalabb lány apukája...
Ó,azok a boldog idők,mikor úszóedzés után átlógtunk páran a szaunába és még meg is masszíroztak...
Ha már így emlékezgetek,az A.Pista,apukám volt kollégája is remek volt,csak sajnos nem masszíroz erez éve.
A többit most nem említem,mondjuk egy csontkovács is kéne majd egyszer.
No de amit a gyerek művelt megint!!!
Egy barátnőm szokta mondani,főleg frontok idején,hogy az ő gyermeke is szédületes,miket művel és leállíthatatlan,biztos speedet osztanak az oviban.Hát nem tudom,röhögtem már sokat ezen a humorizálós kijelentésén,de éngyerkőm is megkaphatta tegnap,mert amit művelt,az túlmegy minden határon.
Hazajön az oviból(nem velem,én masszázson voltam),állítólag megette az uzsonnáját(görény vagyok,de szerintem néha kidobják a maradékot,nem létezik,hogy ennyit egyen,csütörtökön pl.3 deci leves volt az ebédje és 5 dl-nyi hús és zöldköret.Ki van zárva,hogy az egyszerre kb.2-3 deci levest,és azután max.4 falatot evő gyermekem megette),mert majd'meghalt itthon éhen megint.
Alig vártam,hogy végezzen,mert "be voltunk jelentkezve" egy barátjához(a kedvenchez,akivel mostanában ritkábban találkozunk),de én a msszőz felé menet ellenőriztem,hogy ja,az And-Zsu hétfőn nincs nyitva,máshonnan kellene tépőzárat vennem.Tehát belőttem,hogy el kéne nézni a Ferdinándhoz,férj neten megnézte:vannak hétfőn is,5-ig.Hurrá,rengeteg nógatás,noszogatás után 4.49-kor elindultunk,valahol 2 km táján lehet távolságban,majd megnézem az útvonaltervezőn,bár az kissé hami,múltkorjában a legalább 40 éve egy helyben lévő munkahelyem nem találta,mint címet,a meszesi Dunapart,kompkikötő,szabadstrand meg nem is létezik,de még a Kék Duna vendéglő sem,mint viszonyítási pont.
Szóval épp 5 előtt értünk oda,még voltak is előttünk.Megvettem a tépőzárat(azóta fel is varrtam belőle,jelentem az egyik első sk tisztasági betétemben vagyok,sajnos olyan a természetem,hogy bármennyire tetszenek, az első 6-ból 4-et ma el is ajándékozok)és elmentünk a Martinékhoz.Ott a 2 gyerek annyira bepörgött,hogy csak rohangáltak,meg ökörködtek,de kezelhetetlenül.Főleg ugye,mikor a lábán alig álló gyerekkel haza kéne jönni,akkor kezd valami esztelen tombolásba az utolsó erőtartalékaiból,néha ijesztő.Nemhogy szépen kérés vagy fenyegetés,de ordibálás se igen hat rá.
Pedig életében először szó szerint orrvérzésig tombolt,de mégis alig lehetett felöltöztetni.
Hazafelé meg el-elbóbiskolt,de mondtam,hogy akkor is kell fürdeni.Annyira leizzadt,hogy rettenetes,de több soron.Most meg persze nem tudom felkelteni...
Aranyköpése is volt a drágának,mikor feljött utánam az emeletre és látta,hogy a tépőzárat varrom:
-Anya,mit varrsz?
-Tépőzárat.
-Jó,és mire varrod?
-Őőő,hát anya pelenkájára(:DDD).
-Jó,akkor varrjál majd tépőzárat az enyémre is!(baszod öcsi,azt 2-3 éve kellett volna,ha lett volna gépem,időm,anyagom)
-De neked nincsen már pelenkád.
-Jó,akkor a gatyámra varrjál tépőzárat!
