Mármint munkaügyileg.
Dógozó nő löttem,ami röhej,eddig is dolgoztam,csak a társadalom a gyereknevelést(illetve az arra irányuló próbálkozásokat)meg az itthoni csetlés-botlást,háztartásvezetési próbálkozásokat nem számítja munkának.
Annak ellenére,hogy fizikai munkás vagyok-jobb napjaimon seprűtündérnek vagy felmosóhercegnőnek titulálnám magam,rosszabbakon taksibanyának vagy utasított/fizetett kukázónak,munkahelyi besorolás szempontjából meg takarító-én is simán elmondhatom így az első két hét után,hogy még ha a bugyim is összeizzadom,akkor se tűnik úgy általában a munka annyira fárasztónak,mint az otthoni dolgok a gyerek mellett.
Rohadt egy természetem van,tudom,de ahogy közeledett a munkába menés napja,egyre sűrűbben emlegettem,hogy végre senki nem fogja rám nyitni a wc ajtót,sőt,fűtött wc-re megyek:D.Lesz kávészünetem,reggeliszünetem és lehet hogy még fogyni is fogok a rendszeresebb étkezés hatására,vagy éppen amiatt.
Ami kétségbeejtő enyhén,hogy a gyerkőccel mégsem vagyok türelmesebb este.
A címmel arra utalok,mikor csak 1-2 ember jött a vállalathoz régebben,és egyiküknek nem tudtam a nevét az alkatrészgyártóban.Valamit mondtam volna neki,és nem jutott eszembe a neve.Jaaa,mondom,maga az új ember.Mire ő:nem annyira,már vagy 30 éve:D:D.
Hát ilyesféleképp vagyok én új asszony.Munkahelyen új,legalábbis ahhoz képest,hogy évekig nem dolgoztam ott.
Megszívtam az első hetet időjárás szempontjából,kétszer nem voltak egyformák az útviszonyok,legrosszabb rész a Hajnal utca kis szakasza volt úgy általában a Béke utcától a Nagymező út felé,meg a Nagymező és a Miskei út közti rész(érdekes,még mindig nem tudom mi a neve,csak azt,hogy onnan nyílik a Nyár utca és ugye ott a Lesti Józsi műhelye),de néha a bicikliút helyett is a közúton mentem.
Egyik nap azt mondta múlt héten az egyik óvónő,hogy nyugodtan lehet szánkóval hozni a gyerekeket,elzárják csak szóljunk.
Másnap a másik közölte,hogy ne hagyjunk ott szánkót,nem vállalnak érte felelősséget.Kissé kiakadtam.Mivelhogy időm nem volt hazavinni a szánkót és a pokrócot.
Vittem dolgozni...Tele pofával vigyorogva hirdettem,hogy bérszánkóztatást vállalok.
Amúgy nem nagyon romantikus hogy a munkahelyi cipőm talpa jobban csúszik,mint a civil bakancsomé,de még nagyokat röhögök azon is,ha majdnem elesek...
