Megvolt,sikerült.
Valahogy lett elég láda is,mondjuk ahhoz "köllött kaparni",mosni,keresni.A belvizes cuccokat is tetük tavaly 2-be,meg volt 1 amibe izé...belemumifikálódott anno az alma(ebbe végül nem szedtem)és egy,amiben voltak befőttek,lekvárok,gyümölcslevek.Ezek most a barátnőm segítségével letaláltak a pincébe.(ketten levittük és kipakoltam,így nem kellett sokat fordulni az apránkénti behordással)Így nem kellett további ládákat kérni.Az egyébként nagy poén volt,mikor a barátnőmék megérkeztek,
épp a szomszédnak vittünk át egy nagy vödör almát,meg tájékoztattuk(még csak ott tartottak,hogy elvitték a Lacit Bajára)ő meg azt hitte hogy azért van a söprű a tuják alatt,hogy söpörjön.Vagy hogy én akarok,csak nem éerek rá az almától(naja,megfordult a fejemben a söprés,de nem tegnapra).
Mire megjöttek a goldennel végeztem,csak a piros maradt,az viszont nagyon apró.A túl aprókból hagytam is fenn,meg amit nem értem el a téglarakás fölött.Majd a darazsak/madarak megeszik és lehozza valamelyik fagy.
Lett3 30-as és 3 20-as láda golden(púposan),3 30-as láda piros.
Megszámoltam mellesleg,majdnem 50 edény behurcolni való virágom van.Nem is tudom,hogy szaladt így meg.Az egyiket a szomszéd srác hozta le(megkértem)mert kétoldalra széthajlik szinte derékszögben és a tartója egy elvágott betoncsődarab ami kerámialapra van téve.Tehát egyben kell vinni.
Még a virágok nagyobb része fenn van amúgy,a teraszokon.A helyük sincs még megcsinálva rendesen,mondjuk ettől függetlenül sem lehetne a pincébe a kocsival leállni.
Tegnap a gyerkőc is beszállt a munkába,a hátam mögött lelkesen sorolta:nyírom a füvet,anya,nyírom a füvet.Egyszer csak hátranézek:nem ám az ő kis játék fűnyírójával,feltolta a nagyot és azt tologatta röhögve.
Sikerült a kis töpszli paprikákat leszednem fagy előtt.Hogy mi lesz velük az rejtély,másnak égés odaadni,elfajzottak,nem tudom melyik erős(volt,amit édesnek vettem és első érés után erős lett,de rettentően-facomat a fémzáras hibrid vetőmagokba).Lezsedtem vagy 8-9 paradicsomot,a többi végképp kifújt.A kelbimbó nem tudom mit akar,nemigen fejesedik.
A karaláb is azért fásodik,mert a sérült jobb kezemmel nemigen tudom pucolni,hát most muszáj lesz,vagy eldobhatom.
A földben maradt a cékla,zeller,a satnya gyökérféle,az 1 tő bazsalikomom,a karaláb és a brokkoli maradéka,meg a padlizsán.Abból még tudtam szedni,a maradék az életben nem érik be már.Magyarul totál tele van még a kert,de ez szinte mindegy,úgyse nagyon lesz,aki felássa,pedig rettentően ráfér,trágyázni is akartunk.
Mi ugye 5 éve lakunk itt,az előttünk lakó szintén 5-6 évig lakott,hogy ők trágyáztak-e nem tudom.Mondta egyszer a szomszéd:pedig mikor a ház épült,idehoztak több kocsi fekete földet,olyan szép paprikák teremtek,meg mindenféle,hogy el se hinném.
Ja,de az meg a nyolcvanas években volt még.
Szóval meglátom hogy haladok,ha minden klappol lehet hogy én ásom fel,ha egy hónapig is tart.Figyelembe véve a fájós derekam,az ujjam és az ízületeimet,meg a "betonföldet" és hogy 2 ásónyom mélyre kéne ásni,nem lenne meglepő.
Apa gyógyulgat,még hiányos a szaruhártyája,de már ki tudja nyitni a szemét.Sőt,a tábla legfelső kiírását el tudta olvasni(42).Azt nem kérdeztem,hogy a lyukas szemüveggel,vagy simán.Eddig ugye az 1 lyukas szemüveggel látott előbb semmit,majd tegnap már egy nagy büdös homályos foltot.
Tegnap kapott azért a szemébe egy injekciót megint érzéstelenítő után(külső sarok,a csont és a szemgolyó közé hátra)az nem volt annyira rossz,de mikor elmasszírozták hogy mindenhová elmenjen,az nem volt egy nagy élmény.
Amúgy nem fáj,és ahogy gyógyul a szaruhártya,egyre ritkábban van a "valami töri" érzése.
Szerinte ha nem engedik majd hétfőn-kedden sem haza,akkor se menjünk látogatni,ne utazzunk annyit.(a busz 2 óra 45 perc asszem+itt odaérni a buszmegbe+ a klinikáig elcammogni gyalog vagy bátran felülni a villamosra,elvileg a szegedin se kell fizetnünk-meg ugyanez vissza.)
Viszont fiacska jól kezdi tűrni az utazásokat újabban-igaz vinni kell Süsüt,Somát és Számántít és bábozhatok ezerrel,meg buszt szerel,rakoncátlankodik,de újabban akár aludni is bír kicsit.Na és a szegedi játszótér meg nagy kedvenc a híd lábánál.
Majd meglátjuk.
