Igen,elég szarul hangzik elsőre,ám az íze sokkal jobb:).
Megint nem tudtam mit főzzek.Úgy volt,hogy kukoricamajonéz(nem majonéz,egyelőre nincs benne se mustár,se citrom;de ez a név már rajta marad)lesz párolt patisszonnal,illetve patisszon külön is.Aztán felmerült,hogy párolt brokkoli is mehetne a kenőcsbe,de a gyerek mind megette...a maga 3 stabil évével a kb.fél kilót...Na 2 patisszont pucoltam ilyen célra,de az egyik keményebb volt,ekkor eszembe jutott,hogy valaki valahol írta,hogy csinált sárgarépapörköltet.(Először a borsópörkölt kifejezéssel találkoztam,belegondoltam és rosszul lettem tőle.A répát már csak erősen furcsállottam)
Így gondoltam én is belevágok,ha mások túlélték...az enyém úgyis jobb lesz,mert lesz benne pattiszon.Tehát megpirítottam a répát előbb magában (vastagabb karikákra gyalulva,és csak 5 percig vérzett az elgyalult ujjam,mert csak belevágtam.Ellenben a másik még nem gyógyult meg,amelyből kafán le is gyalultam egy darabot múltkoriban.)majd a patisszonkockák is mellé kerültek.Erre a frankó kis hári őrölt pirospaprika,hála apukámnak.Majd némi kevergetés után jött a víz.Bevallom,nem vártam meg hogy felforrjon vagy akármi,szinte rögtön beletettem egy paradicsomot és egy kisebb édes fehérpaprikát kellően darabolva.
Tekintve hogy nem húst főztem egyrészt hamar megfőtt,másrészt sok leve maradt(sűrű levesre jobban hajazott),harmadrészt belegondoltam,hogy ezzel akkor így ahogy van nem fogok jóllakni.Tehát lecsattogtam a pincébe,ahol emlékeim szerint megbújt szerényen egy zacsi tönkölybúza(jól elbújt,nem lett molyos,pedig alig merem ideírni:5 éves volt a mag),annak felét a leöntött lével felengedtem mosás és pirítás után,majd ráhagytam,hadd főjön.Néha megkevertem,néha ritkábban,ezért egyszer át is kellett tenni új edénybe-na vajon miért???:DSzerencsére annyira nem kapta oda,hogy az egész ízén érződjön.Fene a fajtáját,miért nem fő meg hamarabb...
Szóval minden jó,ha jó a vége,ahogy jobban kipattogott elzártam és tálaltam a gyereknek(én addigra jóllaktam mással,de kóstoltam:ízlett)aki nemigen csodálkozott és lelkesen megette egy átlegos felnőttadag felét 2-3 részletben.Öcsémék nem kívánták megkóstolni:D,apa kénytelen volt.Nem köpte ki.Nem is fintorgott.Ez jó jel.Azért gondolom erősen örül neki,hogy be van ebédre fizetve hétköznapokon anyukám által.Amúgy meg ne ríjjon:holnap csinálok rántott patisszont(gyereknek liszt-víz-morzsa vagy ilyesmi).
Ja,a kukoricás kenőcs meg túl vizes lett a patisszontól,ezért ment bele az olaj és az olívaolaj mellé zabpehelyliszt is,nem is kevés.Mmmm,nagyon finom lett.
