Káosz a köbön és családi csalafintaságok

Tegnapelőtt jól felpakolt bringával,hátigyerekkel mentem újságozni.
Egyik utcában nem volt járda,fel volt szedve jó mélyen,szépen elsimítva,madzaggal a széle kijelölve,én meg morgok:ilyen nincs,hogy egyik oldalt házak sincsenek,erre nincs járda,20 centis peremen kell le-fel emelgetni a bringa elejét vagy 20-30 kiló újság lehet rajta,a postaládát is így elég felérni.2 szakasz után el is untam,a 3.részt gondoltam majd a másik irányból,addigra a bringa picit könnyebb lesz.
Na hamarosan arra vitt a köröm és befordulva az utcába láttam,hogy jééé,mégis vannak balról is házak-illetve 1 ház volt,meg egy telephely bejárata.
  A ház előtt a járdán szép párhuzamosan letámasztva 2 bicikli,a gazdáik-2 30 éves forma férfi-a szembeni ház kapujában álló idősebb férfivel beszélgettek.Köszöntünk egymásnak,és bedobtam az újságot.Na visszafordultamban mondom a hátamon jókedvűen kalimpáló gyereknek:na kisfiam,vigyázz,fel ne rúgd a bábóddal a bácsik biciklijét,mert akkor jaj,mi lesz,fel se tudjuk állítani,megharagszanak a bácsik.És ahogy a lábát meg akartam fogni,túlnyúltam és ÉN borítottam fel az egyik biciklit...
 Hát hebegtem-habogtam,bocsánatot kértem,minden bajom volt...Felemeltem volna én,csak ahhoz meg az én binyómat kellett volna letenni.
  Jött a srác,felállította,nem volt mérges.
Indultam volna szembe,de látom,2 ház van.Mondom a gyereknek:na kisfiam,ott van egy másik ház is,előbb oda megyünk,oda is viszünk újságot(és magamban örültem:jé,ott járda is van).Tehát kissé balra vettük az irányt.
 És nagy elánnal szembekanyarodtam a kisajtóval.Szépen besüppedt az első kerekem pár cm-re,akkor a másodperc törtrésze alat leesett,hogy nyilván aznap csinálták a járdát,valószínűleg épp az a 2 srác,én meg elbarmoltam a munkájukat:(((((.
Próbáltam fékrásegítést alkalmazni a 2 sarkammal,de nem sikerült a füvön kiviteleznem,így lett 2 mély sarkú 41-es lábnyom is benne.

AZT az égést nem tudom leírni...Lázasan kerestem a szememmel valamit,amivel talán le lehet simítani,de semmi szerszám nem volt már ott...Mondták a srácok,hogy á,hagyjam csak,majd kijavítják.Remélem sikerült nekik!Egész nyugodtan viselték a dolgot,én csak hebegtem-habogtam,végtelenül sajnáltam.Én a helyükben idegesebb lettem volna biztos...
Aztán mikor kiértem az utcából úgy elkapott a röhögés...Hogy mekkora pechem volt,hogy még meg sem tudtam állni,pedig nagyon akartam.Meg milyen pofát vághattam.Meg az egész helyzet úgy,ahogy volt.Fél este rázott még a röhögés ha eszembe jutott.
Holnap megnézem,sikerült-e helyrehozniuk szegényeknek.

Egy kérdés:na,vajon miért tudtam mindig annyira kikapcsolódni a Cilike könyveimen?(Tutsek Anna sorozata,sajnos csak 2 van meg belőle.Főszereplője egy jóindulatú de csetlő-botló kétbalkezes lány)