Van nekünk egy beszélő kutyánk is,vagy legalábbis egy kutyarossz beszélőnk,vagy...
Úgy kezdődöt,hogy nem volt még tán 1 éves se a gyerek,megállt a vakdugós konnektor előtt,bele akart nyúlni,én meg jól rászóltam-beszélni még nem tudott,de sértődötten kiabálva közölte,hogy:
-Vavavava vavavavava!Böbböbö!vavavavava!
Pont,mintha azt mondta volna:hagyjál már,ott se voltam,nem nyúltam oda.
Ma meg kinézek,őkelme kinn az udvaron sok-sok ruhában és sehogy se akar bejönni,ellenben lelkesen ugat a kerítésnél torkaszakadtából:Vau-vau-vau-vau.Röhög.Vau-vau-vau-röhög.Vau,vau-vau-vau.
Én is röhögtem.Bejöttem,mondtam az apjának,aki erre mosolyogva közölte:
-Ja,nem mondtam?Múltkor megugatta a postást:D:D.
-Hogyhogy???
-Jött a Zoli,a Roxi meg éppen evett,a gyerek meg teli tüdőből vauzott helyette.....
Na tessék,és ez a hálátlan dög kutya még képes néha megmorogni,pedig dolgozott is helyette:D.
