Tegnap itt voltak a szüleim,némi morgásos segítségben is részesültem,ennek eredményeképp felkelés után gyermekem,a lassan kettőésfél nem találta a 2 napja elővett kedvenc bögréjét.(fene a gusztusát,jó ízlése van:))
És sorolta rendületlenül:-"Pojaram,pojaram,eltűnt.Mama enntünntette.
Na ez lement párszor,mire észbekaptam hogy a macskásat keresi,mert a bácsisat(kávéscsésze)az orra elé vittem ki nemsokkal előbb.Szóval szépen összekapcsolta,hogy ha a mama itt volt,a pohár meg eltűnt,pedig nem szokott,akkor a mama tüntette el.
Persze megmutattam,hol van,mondtam hogy én raktam el,hogy elmosogassam.Örült nagyon a csöppség,de nem mondta,hogy én is eltüntettem.
A bögre(pojaram)egyébként kézműves termék,van vagy 4-5 dl-es,ehhez képest nem nehéz,csak az ára sem volt hétköznapi(950 Ft),naná,hogy vigyázok rá.A Paprika Napokon vettük-mást nem is.
Ezt megelőzően kis kedvencem házi citeraművészt alakított(lehetne lant vagy hárfa is,de maradjunk a citeránál).Megtalálta ugyenis a tegnap elővett,nem használt és az asztalon hagyott tojásszeletelőt és nyomban pengetni kezdte.Tetszett mindkettőnknek,parancsba is kaptam,hogy táncoljak.
Eszembe jutott,mennyire röhögtem,mikor egy diszkóban szilveszterező ismerősöm a sokásos dumához(Jó buli volt,többen hánytak)hozzátette:Sőt,volt,aki a Himnuszra is táncolt...
Nagy röhögés közepette kérdeztem,hogy arra hogy lehet táncolni?A sejtelmes válasz csak ennyi volt:hát ez ez...
Na most már kábé tudom,hogy lehet a Himnuszra táncolni.
Valahogy úgy,mint a tojásszeletelőre.
