Eddig is ment a menj innen,ez főleg akkor vicces,ha ülünk a biciklin és ugye természetszerűleg egy irányba megyünk.És a dedecske meg teli tüdővel rákezd:menj innen,menj innen!Most!(Hová menjek?)Haza!Menj innen.Ezt néha megspékeli a derekam rugdosásával is.
Tegnap új kiegészítő hozzászólásokat ismertetett:Menninne,menjinnen!Ide jedejes vagyok!Idejedes vagyok!Hát gurultam a röhögéstől.Ez valahol délelőtt volt,majd este megint előjött:sikítozni,ordibálni támadt kedve tele tüdőből(naná hogy este 7 és 9 után)és két ordítás közt közölte,hogy ő most ideges,hagyjam,aztán röhögött rajta.
Jó kis játék...:)
Ma meg telefonáltam egy Erika nevű hölgynek.Mondom:felhívjuk az Erikát.
Ninccs.Eeement.Ki ment el?Háát...Ejita.Néni.Elment.(Hú,pedig vagy 2 hónapja nem járt itt)
Múlt este rájöttem nagy nehezen,mi is az az Údis,amit hosszasan lehet sorolni abban a formában,hogy mekejesem.Údis.
5 percig kérdezgette:mit keresel úgyis?
Hát Údis.Na nem jutottunk dűlőre,ráhagytam,keresse egyedül.Na erre mit hoz elő?Hát a tigrist.Az Ordítós Tigrist.Aki a mancsát megnyomva ordít.
Hurrá!Megint egy szó beazonosítva!
(Perpill megint Ejita nénit emlegeti,valamit telefonál neki.)
