Avagy dzsentlmen.Tegnapelőtt végre megint sikerült táncon kikötni,bár mivel a pénzem után is mászkáltam,meg masszázs is volt,meg nem haladt a sor a Spárban meg ilyenek,csak úgy jött össze,hogy én a városból mentem,a gyerkő meg kocsin jött.
Persze megint ő volt a leghangosabb,teletüdőből ordibálta hogy Töröm-töröm a mákot,Borsót főztem,majd Csip-csip-csókát,többször rá kellett szólni,de ez nem nagyon zavarta.
Ő előadott és kész.
Imád szerepelni,a tavalyi ovis évzárón,mivel nem túl sokat járt még oviba és ő nem tudott vereset(ami amúgy nem is volt baj),kiállt a színpad szélére egy alkalmas pillanatban és elkezdett kiabálni hosszan:Táááááá,táááááá,tááááá-csak a nagymamája szégyellte magát nagyon...Én csak addig égtem kicsit,míg nem láttam,hogy a többi szülő ezen jól szórakozik.
Na vége lett a foglalkozásnak,következett a cukorosztás(ehh),meglepődve láttam,hogy állatos kalciumos detki keksz van és a fiam osztja,mindenkinek kettőt.Jééé,milyen rendes gyerek,kezébe merték adni a zacskót és nem él vissza vele..!
Aztán hozta magával a maradékot,gondoltam ha ennyire szeretné,kifizetjük a rá eső részt,küldtem vele egy százast,hogy elég lesz-e a maradékra.
Néztek értetlenül,majd kiderült,hogy az a MI kekszünk,Gergő hozta magával.
Egy baj volt csupán,hogy azért a Szilvi elővett golyórágót,hogy ő is adjon valamit,innen jött a földön fetrengés,mert mikor csak azért is kivette,elvettem tőle.
Ekkor kapott gumicukrot.Annak se örülök,de így alkalmanként 1-2 szem nem szokott gond lenni.
Jöjjön még Gergőduma:
-Anya,én tudom már milyen házban laknak a Zorinék:abban a Barbie-színűben!
(Affene,volt több is,de most hirtelen csak ez jutott eszembe)
18-ai dátumnál van az Omeprazol tortúra eleje,élesítettem,majd írom a folytatást,ha időm lesz.
